Macskaoldalam (My catside)

Mindig szerettem a cicákat.

Gyerekkoromban amikor még falun laktunk és sok cicánk volt, a baba helyett is cicáztam.Volt egy cicamentő akcióm kb.9 éves lehettem. A padláson keservesen nyávogott egy kiscica. Az anyja egy lyukba fialt le, a kiscica csak nőtt és nőtt és beszorult. Ki kellett ásni a lyukból.

Aztán amikor városba és bérházba költöztünk, volt egy sima cirmos házicicám. Kicsi korában került hozzánk az utcáról. Kezdetektől fogva szobatiszta volt, a homokra ült, ha kellett neki. Földszinten laktunk, így amikor már nagyobb volt, kényére-kedvére kiugorhatott az erkélyen kóborolni,vadászni,dolgát végezni .Egyszercsak  ivar érett lett és terhes, egy nyári délután amikor a gyerekek kiszabadulva a lakásból szabályszerűen bekergették a cicát  a szájában egy pici lénnyel,aki a szobaközepére elém helyezte az ő első csillagfényét. Láttam a szemében a rémületet, amikor felemeltem a picit és jobban megnéztem. Talán azt hitte,hogy mégsem volt jó ötlet elém rakni, mert esetleg bántani fogom. A pici volt az első, aztán még jött 3. Így  4 kiscica és az anyukájuk az íróasztalom fiókjában találtak lakhelyre. A cicák nőttek és nőttek. Sajnáltuk továbbadni őket, ami végzetes hibának bizonyult. Az anyukájuk nem jelentkezett többet, csak sokára ,de akkor már elvadult, bár a tejet még mindig elfogadta. A cicatartással kapcsolatban akkor még nem nagyon voltak könyvek, és internet sem volt még akkor,ami tanácsot adott volna ez ügyben.

Még egy történet ezzel a cicával kapcsolatban, a lakótelep sarkáig mindig elkísért amikor iskolába mentem. Ő volt a legkedvesebb cicám. 

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat